A 2010-es évtől
"Portyázások Magyarországon"
címmel kirándulás-sorozatot indítunk, melynek célja
hazánk ismert és kevésbé ismert földtudományi és tájképi értékeinek
felkeresése és megismerése. A túrákon a látnivalókat kisebb-nagyobb
gyalogos körtúrák (kb. napi 15-20 km) keretében tekintenénk meg.
Portyázások Magyarországon I.
Visegrádi-hegység
2010. JANUÁR 15-17.
- pomázi Kő-hegy (gombsziklák): miocén vulkáni törmelékes összletből (andezit-agglomerátum) kipreparálódott bizarr formájú sziklaalakzatok
Portyázások Magyarországon I.
Visegrádi-hegység
2010. JANUÁR 15-17.
udományi értékek:
- Pilisszentkereszti-szurdok: kicsiny szurdok triász Dachsteini Mészkőben
- Holdvilág-árok: mély szurdokvölgy miocén törmelékes vulkáni összletben
- Vasas-szakadék: a külső erők által továbbmélyített hasadék, miocén törmelékes vulkáni összletben
- pomázi Kő-hegy (gombsziklák): miocén vulkáni törmelékes összletből (andezit-agglomerátum) kipreparálódott bizarr formájú sziklaalakzatok
- Thirring-sziklák: miocén vulkáni törmelékes összletből a külső erők által kipreparált ház nagyságú sziklatornyok
- Rám-hegy (Ferenczy- és Rám-szikla): a külső erők szelektív denudációja által kiformált bizarr formájú sziklák, miocén vulkáni törmelékes összletben
- Lukács-árok: vadregényes szurdokvölgy szintén miocén törmelékes vulkáni kőzetekbe vágódva
A túra résztvevői: Veres Zsolt (Olaj)
Portyázások Magyarországon II.
Déli-Bükk, Bükkalja
- Szomolyai Kaptárkövek Természetvédelmi Terület: egy tanösvény keretében járható be a hegyoldalban található számtalan kaptárkő, amelyek közül méreteit és fülkeszámát is tekintve a legmonumentálisabb az ún. Királyszéke
- Szomolya, Barlanglakásos Tájház: a miocén tufába vájt egykori lakóház az egykoron benne élt emberek lakáskultúráját és használati eszközeit mutatja be
- Hór-völgy, Suba-lyuk-barlang: hatalmas méretű egykori forrásbarlang triász mészkőben, amelyben ősemberi leleteket tártak fel
Kőfejtők: területükön jól tanulmányozhatók a területre jellemző földtani formák és folyamatok
Völgyoldal: a területre jellemző fő kőzettípusok és tektonikai elemek kiválóan megfigyelhetők
Ódor-vár: merész sziklacsúcs, rajta egykori vár maradványaival, ahonnan szép a kilátás a Déli-Bükk hegyeire
- Bükkzsérc, Cseresznyés-patak völgye, palafeltárások: a völgy oldalában vizsgálhatók a jura időszakban képződött és később metamorfózison átesett agyagos kőzetek, agyagpalák
Déli-Bükk, Bükkalja
Földtudományi és kultúrtörténeti értékek:
- Cserépfalu, Berezd-oldal: hosszú-parti földtani feltárás, „Kisamerika” barlanglakások, Berezdaljai-pincesor: miocén riolit- és dácittufákban található, az ember és kőzet kapcsolatát igazoló és bemutató földtudományi és kultúrtörténeti értékek
- Suba-lyuk Múzeum: a Hór-völgyben található hatalmas karsztos üreg régészeti feltárását és az ott kiemelt leleteket bemutató kis kiállítás
- Mész-hegy - Ördögtorony (kaptárkő): szabályos, kúp alakú, miocén riolittufából kialakult földtani, felszínalaktani, tájképi és kultúrtörténeti érték, oldalukon a történelmi időkben belefaragott, vitatott rendeltetésű fülkékkel
- Ördögcsúszda: kopár, növényzet nélküli miocén riolittufa felszín, ahol kiválóan tanulmányozhatók az általános lejtőpusztulás folyamatai
- Mész-patak-szurdok: egykori szekérútból kialakult eróziós szurdokvölgy miocén riolittufában, amely oldalában jól tanulmányozhatók a külső erők által irányított pusztulásos folyamatok is. A szurdoktól nem messze patak-terasz és egy tufába vájt kunyhó is tanulmányozható
- Hideg-kút-laposa: itt egy miocén tufába vájt egykori tehénistálló maradványai, ill. egy újból beerdősülő legelő tanulmányozható, szép hagyásfákkal
- Felső-szoros: miocén ignimbritben kialakult szurdok, oldalában a külső erők által kipreparált kőtornyokkal
- Cserép-vár és környéke: a Vár-hegyen egykori erősség maradványai, oldalában 12 darab, miocén tufába vájt egykori gabonaverem és egy barlanglakás tanulmányozható. A hegy alatt egy régi kastély köveiből épült barokk kápolnácska és egy mai napig is vizet adó török kori kútház épületei kereshetők fel
- Mangó-tető: oldalában található a Nagy- és a Kis-kúp kaptárkő. A Nagy-kúp, amely a nevének megfelelően a Bükkalja egyik legnagyobb tufakúpja
- Cserépváralja, Barlanglakásos Tájház: a miocén tufába vájt egykori lakóház az egykoron benne élt emberek lakáskultúráját és használati eszközeit mutatja be
- Cakó-tető: oldalában különböző formájú és fejlődési stádiumban lévő tufakúpok sorakoznak. Tetejükről szép kilátás élvezhető a DNy-Bükk hegyei felé
- Mész-hegy: oldalában változatos formájú kaptárkövek tanulmányozhatók, amelyek egyikébe kis kunyhót mélyítettek. A Mész-hegy környezetében tufa-mélyutak és kis tufába vájt kunyhók kereshetők fel
- Hór-völgy, Suba-lyuk-barlang: hatalmas méretű egykori forrásbarlang triász mészkőben, amelyben ősemberi leleteket tártak fel
Kőfejtők: területükön jól tanulmányozhatók a területre jellemző földtani formák és folyamatok
Völgyoldal: a területre jellemző fő kőzettípusok és tektonikai elemek kiválóan megfigyelhetők
Ódor-vár: merész sziklacsúcs, rajta egykori vár maradványaival, ahonnan szép a kilátás a Déli-Bükk hegyeire
Portyázások Magyarországon III.
Szalonnai-hegység
Földtudományi és kultúrtörténeti értékek:
Rakacaszend:
- Árpád-kori műemlék templom:
A Rakaca-patak völgyében megbújó kicsiny falu nevezetessége a 12. században, román stílusban épült templomocska, amelyet az évszázadok során többször átépítettek. Belsejében az 1400-as évekből származó freskók és a 19. századból való festett famennyezet és padok találhatók.
- Védett geológiai feltárás:
A településtől nyugatra, a Rakaca-patak völgyének északi oldalában tárulnak fel a Rakacai Márvány Formáció és a Szendrői Fillit Formáció kőzetei, amelyet a növényzettől letisztított feltárásban kiválóan tanulmányozhatunk. Érdemes a kanyargós Rakaca-patak völgyében is sétálni egyet, amely szép példája az epigenetikus (átöröklött) völgyeknek.
Meszes:
- Védett geológiai feltárás:
Meszes község déli határában, a Templom-domb oldalában tanulmányozhatjuk a Szendrői Fillit Formáció Meszesi Homokkő Tagozatát, amely egy jól karbantartott feltárás keretében tekinthető meg. A feltárás látványát emeli a felette elhelyezkedő református templom sziluettje is.
Martonyi:
- Pálos kolostorrom:
Az erdős Szalonnai-hegység belsejében, csodálatos természeti környezetben találjuk a 14. században épült pálos kolostor és templom maradványait, amelyet a portyázó törökök pusztítottak el a 16. században. Pár éve fejeződött be az épület állagmegóvása, melynek során a kolostor temploma tető alá került.
- Csengő-tető – Szár-hegy:
A két hegy a kicsiny Szalonnai-hegység legmagasabb csúcsai közé tartozik.
A Csengő-tető a magasabb (521 m), tetején TV-torony áll, míg a Szár-hegy 7 m-rel alacsonyabb. A csúcsától északi irányban ásít a 45 m mély Szár-hegyi-zsomboly szája, a hegy csúcsán pedig a terület jellemző kőzettípusai tanulmányozhatók (pl. Szár-hegyi Kovapala). A csúcsok környékén kisebb-nagyobb felszíni karsztos formák, töbrök (dolinák) is előfordulnak.
Szalonna:
- Árpád-kori műemlék templom:
A 11. században épült kis kerek, román stílusú templom az egyik legrégebbi ilyen épület hazánkban, amelyet a 12-13. században négyszögletes hajóval bővítettek, így a korábbi kis körtemplom az új templomocska szentélye lett. Az épületet az évszázadok során többször bővítették, így a 18. században is, amikor fa harangtorony épült mellé. A templom belsejében 12-13, ill. 15. századi falfestmények találhatók.
Bódvarákó:
- Esztramos:
A Bódva-völgyét, még így a kőbányászat által is megcsonkítva, büszkén őrző hely belseje különleges természeti értékeket rejt.
Az Esztamoson már a régi korok emberei is érceket fejtettek, de a jelentősebb vasérc-kitermelés az 1700-as évek végétől indult meg, amely egészen 1960-ig volt meghatározó. A ’60-as évektől mészkövet bányásztak, amely a ’90-es évek elejéig folyt. 1958-ban, egy vasérctáró hajtása tárta fel a csodálatos cseppkő- és borsókő-képződményeiről híres Rákóczi-barlangot, amely ma már a látogatók számára is nyitva áll.
A hegy tetejéről, az egykori kőbányából csodálatos a kilátás a Bódva-völgyére. Ugyanitt ásványok gyűjthetők és megtekinthetők az egykori kőbányát kiszolgáló hatalmas szerkezetek rozsdás maradványai is.
- Árpád-kori műemlék templom:
A falu feletti kicsiny dombon helyezkedik el a magyar építészetben kuriózumnak számító templomocska, amely a 12. században épült, ún. ikerszentélyes megoldással. Az épületet az évszázadok során többször átépítették. Belsejében középkori eredetű freskók találhatók.
Bódvalenke:
- Református templom:
A község festett, fakazettás mennyezetű, fatornyos református temploma 1786-ban épült.
Bódvaszilas:
- Alsó-hegyi Zsombolyos Tanösvény:
A Bódvaszilas felett őrködő Alsó-hegy a karsztos felszíni és felszín alatti formakincs szinte teljes tárházát felvonultatja. Tanulmányozható rajta karr-mező, dolina, víznyelő, ill. a legfontosabb képződményei, a zsombolyok is, melyek közül a legnagyobb a 236 m-es mélységű Vecsem-bükki-zsomboly.
A túra résztvevői: Pál Anita, Veres Zsolt, Páll Dávid Gergely
Veres Zsolt, Páll Dávid Gergely
Portyázások Magyarországon IV.
Földtudományi, kultúrtörténeti és tájképi értékek:
Szarvaskő
Az Egertől északra fekvő kicsiny Szarvaskő falu környéke igazi geológiai csemegét rejt, hisz a Bükk jellemző üledékes kőzeteitől teljesen eltérő bázikus magmás kőzetek fordulnak elő.
A terület kőzetei a jura időszakba vezetnek minket vissza, amikor is a Thetys-óceán nyugati szigettengerében egy kis óceán kinyílása kezdődött meg, amelyben az óceánközepi hátság hasadéka mentén bazaltos összetételű lávák ömlöttek a felszínre, amelyek szép párnalávás szerkezetekben szilárdultak meg. Ezen párnalávák a legszebben a Vár-bérc oldalában (1. kép), ill. a Pyrker-szoros környékén tanulmányozhatók.
A magmatizmus másik jellegzetes megnyilvánulásai az ún. gabbró intrúziók, amely magmák nem ömlöttek ki a felszínre, hanem a mélyebb tengeri kifejlődésű agyagos képződményekbe nyomultak bele, átalakítva azokat. Egy ilyen gabbró intrúziót tár fel ún. Tó-bérci-kőfejtő (2. kép), ahol kiválóan tanulmányozhatók azok az átalakulási folyamatok, amelyeket a forró magma okozott azokon az üledékes kőzeteken, amelyekbe belenyomult (pl. gránátos kvarcplagioklászit, kontakt szaruszirt, stb. keletkezése). Az egykori gabbró bányában szépen tanulmányozhatók az egykori elmozdulás irányát mutató vetőkarcok (3. kép), ill. egyéb tektonikai elemek is.
A gabbró intrúzió szegélyzónájában keletkezett a magas Fe- és Ti-tartalmú wehrlit nevű kőzet is, amelyet az 1930-as években bányásztak. Ma a beomlott Denevér-táró emlékeztet az egykori bányászatra. A táró környékén még elszórva találhatunk a nagy fajsúlyú, fekete, fényesen csillogó kőzetből egy-két darabot.
A kicsiny óceán a jura második felétől kezdődően fokozatosan bezáródott és feltöltődött, a krétára teljesen eltűnt. A korábban lerakódott vastag összlet a kréta-eocén időszakban a kiemelkedés miatt tönkösödött és a kompressziós erőviszonyok miatt az agyagos üledékek palásodtak. A különféle palák a legszebben a Várhegy felé vezető turistaút mentén tanulmányozhatók, ahol számos változatával találkozhatunk, pl. mangános pala (4. kép).
A terület kőzettani felépítéséről a morfológia kiválóan árulkodik. A magasabb térszíneket bazaltok építik fel, ezekbe az Eger-patak völgye meredek falakkal vágódott bele. A palás térszínek jobban pusztulnak, a vízfolyások terjengős völgyrészleteket, kis medencéket hoztak benne létre. Egy ilyen kis medencében található Szarvaskő is. Az Eger-patak legszűkebb, legvadregényesebb részére az Akasztó-bércről láthatunk rá a legjobban, amely egyben a tanösvény végállomása is (5. kép).
A falu felé emelkedő sziklás csúcson a párnalávák mellett a másik látnivaló a kis középkori, 13. századi „tarisznyavár” romjai (6. kép), amelyből mára már alig maradt valami, de a hegy tetejéről nagyon szép a kilátás az Eger-patak által létrehozott epigenetikus (átöröklött) völgyre. A tanösvény másik szép kilátópontja a Major-tető, ahol egy nemrégiben készített kilátóból csodálkozhatunk rá a vidékre (7. kép).
Szarvaskő környékén a geológiai látnivalókat egy tanösvény fűzi fel, amelyhez egy vezető füzetecske is tartozik.
Darázskő-bánya:
Mónosbél község határában, az egykori Szabó-féle kúria feletti kopár hegyoldalon érdekes, bizarr sziklaalakzatok hívják fel magukra a figyelmet.
Évszázadokig bányásztak itt édesvízi mészkövet, vagy ahogy a helyiek hívták, darázskövet. A képződményt az egykor nagyobb hozamú Vízfő-forrás alakította ki, amelyet ma már bekötöttek az ivóvízellátásba, ezért az egykori forrásmészkő domb szárazra került. Csapadékos időszakban viszont a ma is csörgedező vízfolyás a mai újabb medrében folytatja a mészanyag kiválasztását, bekérgezve, bevonva az ott lévő növényzetet finom mészanyaggal. A szárazra került egykori forrásmészkő dombon szépen tanulmányozható az édesvízi mészkő szerkezete, amely likacsos, porózus, helyenként kisebb barlangok találhatók benne. A darázskő legfontosabb felhasználása az építőkő volt. Számos ház kerítésében, alapjában ma is felfedezhetjük a faluban.
Követ ma már nem fejtenek, a területet kezdi visszahódítani a természet, amely védelem alatt áll.
Bélapátfalva:
Bél-kő:
Bélapátfalva fölé még így lebányászva is büszkén magasodik a triász mészkőből álló Bél-kő (1. kép). A hegy anyagát jó egy évszázadon át bányászták, melynek hatására a hegy korábbi magassága jelentősen csökkent.
A Bél-kő körül egy tanösvény fut, amely a cisztercita apátságtól (2. kép) indul és a 815 m-es kilátóponton fejeződik be. A tanösvény részletesen bemutatja a hegy geológiáját, élővilágát és kultúrtörténeti emlékeit.
A tanösvény első állomásain a Bél-kő élővilágával ismerkedhetünk meg, majd az első jelentősebb geológiai csemegét a palabánya egykori külfejtése jelenti. Itt szépen tanulmányozhatjuk a sekélyebb vízi triász mészkövek, ill. a mélyebb vízi kifejlődésű jura palákat, ill. ezek érintkezési zónáját. A tektonikai síkok mentén érintkező palát szinte teljes egészében lefejtették a mészkő mellől, így feltárultak azok a karsztos üregek (3. kép), amelyek egykoron a mészkő és a pala érintkezési zónájában jöttek létre. Távolabb az egykori „palaejtő” mesterséges tárója ásít. Nem messze innen pedig az ún. Bükkzsérci Mészkő kisebb feltárása vehető szemügyre.
A palabányától pár perc sétára érdekes, vöröses színű, párnaszerű alakzatokra hasonlító kőzet-együttest láthatunk, amelyek nem mások, mint a már Szarvaskőn megismert, egy jura kori óceán nyomait hordozó bazaltos összetételű kőzetek. Az összletben az egykori óceán fenekére kifolyt és megszilárdult bazalt párnalávák szép példáit láthatjuk (4. kép).
A tanösvény végét a Bél-kő 815 m-es tengerszint feletti magasságban meghagyott sziklaletörése jelenti, ahonnan csodálatos kilátásban gyönyörködhetünk (5. kép), de szemünket kissé zavarja az a hatalmas bányaudvar, ami a hegy kőzetanyagának elhordása után maradt vissza.
Imó-kő, Vörös-kő-völgyi Alsó-forrás
A Bükk-fennsík alatt található völgyek különleges időszakos karsztforrásairól híresek, amelyek csak akkor aktívak, ha a hegység alatt található karsztvízszint olyannyira megemelkedik, hogy eléri a források száját. Ez viszont csak hosszan tartó hóolvadás, vagy csapadékhullás után következhet be (pl. tavasz). Ha van elég víz a rendszerben, akkor páratlan látványban lesz részünk, amikor az Imó-kő sziklafala alatti barlangból hömpölyög ki a víz (1. kép), kis vízeséseket hozva létre, vagy amikor a vörös-kő-völgyi Alsó-forrás vize szinte gejzírként spriccel ki a forrásszájból (2. kép).
Portyázások Magyarországon V.
Karancs-Medves
Földtudományi, tájképi és kultúrtörténeti értékek:
Baglyas-kő: Salgótarján külvárosában, a Baglyasalja nevű városrészben emelkedik ki a házak sűrűjéből a Baglyas-kőnek nevezett vulkáni embrió.
A hatalmas, kétpúpú sziklatorony kőzetanyaga a pliocén időszakban képződött bazalttufa, amelybe később hígan folyó bazaltláva nyomult bele, amelyet kibányásztak, ezért lett „kétpúpú” a hegy. A környezeténél keményebb kőzetek miatt a sziklatorony kipreparálódott a környező területek szintjéből, amelyet kevésbé ellenálló üledékek borítanak.
A sziklán régen a Kacsisok által építtetett vár állt, amelynek ma már nyomai sincsenek meg. A terület ma természetvédelmi oltalom alatt áll.
Karancs: a terület legmagasabb pontja a 729 m magas Karancs, amely szép példa az andezit-lakkolitokra. A lakkolit egy szubvulkáni forma, amely úgy keletkezik, hogy a felszín felé nyomuló magma benyomul az idősebb kőzetekbe, s felboltozza azokat, dómszerűen megemeli. Így történt ez a Karancs esetében is, amelyet a miocénben felfelé nyomuló andezit hozott létre.
A Karancs tetején ma kilátó áll, amelyből páratlan kilátás nyílik a környező területekre.
Eresztvényi-bányák: Eresztvényből rövid sétával közelíthetők meg az Eresztvényi-bányák, amelyeket egy tanösvény fűz fel.
Az egykori bazaltbányákban kiválóan tanulmányozhatóak a Medvest létrehozó vulkáni működés fázisai és kőzetei, ill. azok változatos formakincse.
A falakon az egykori lávafolyások bazaltjai, ill. a robbanások tufái szépen nyomon követhetők, ill. az ún. autoklasztitok, amelyek a lávafolyások felső és alsó részén keletkező széthasadozott bazaltblokkok.
A Középbánya területén az egykori bányaudvarban kis tó keletkezett.
Somoskő: az 526 m magas bazaltkúpon állnak a híres Somoskői-vár romjai, amelyek meglepően jó állapotban maradtak meg. A vár már szlovák területen áll, de a belépő ellenében ma már mindenki megtekintheti. A vár alatt kis emlékpark kapott helyet, amely közepén áll az ún. Petőfi-kunyhó, az az épület, ahol Petőfi Sándor megszállt ittjártakor.
Az igazi geológiai csemege a Várhely északi oldalán található, ahol a 4-5-6 szögesen elváló bazaltoszlopok ívesen hajlott formában szilárdultak meg. Ilyen geológiai képződmény csak négy van az egész világon. Nem messze tőle a periglaciális klíma alatt képződött hatalmas kőtengerek tanulmányozhatók.
Érdemes megfigyelni a várfalakat is, hisz a vár építői előszeretettel használták fel és építették be a várfalba a különféle bazaltváltozatokat.
A várból rövid sétával érhető el az ún. Magyar-bánya, ahol egykoron bazaltot bányásztak. Ma az egyik meddőhányón szabadtéri kőparkot rendeztek be, ahol a megye kőzeteiből láthatunk ízelítőt.
Medves-fennsík: ha Somoskőből keletre indulunk, kis gyaloglással könnyen elérhető Közép-Európa legnagyobb bazaltfennsíkja, a Medves-fennsík. A 13 km2-es platóból 8 km2 található ma magyar területen. A fennsíkról szép kilátásban lehet részünk a környező vulkáni vidékre. A Medves keleti platójába mély patakvölgyek mélyülnek, amelyek folyamatos hátrálásukkal emésztik a fennsíkot, melynek a területe egyre csak fogy (pl. Gortva-völgy).
Salgó-vár: Salgótarjánból több irányból is megközelíthető a környékbeliek kedvelt kirándulóhelye, a Salgó-vár.
A középkori vár romjai viszonylag jó állapotban megmaradtak, amelyeket még Petőfi is megtekintett 1845-ben.
A vár romjai egy bazalt necken, azaz egy vulkáni kürtőkitöltés kipreparálódott maradványain ülnek. A necken szépen tanulmányozható a bazalt oszlopos, tömbös elválása, amely a kihülés miatt jött létre. A várhegy oldalában szép bükkfák között a periglaciális klímán keletkezett kőtenger figyelhető meg. A várból teljes körpanorámában gyönyörködhetünk.
Kis-Salgó (Boszorkány-kő): Salgó-várból pár perc alatt érhető el a szomszédos Kis-Salgó, amely a pliocénben lezajlott vulkanizmus számos kőzettípusát tárja fel, amelyeket geológiai tanösvény fűz fel. Láthatunk itt üde bazaltlávát, salakos tufákat, ill. az ún. kukoricacsöves bazaltot is, amely a bazalt egy különleges pusztulási formája.
Szilvás-kő: a Rónabánya mellett elterülő észak-dél irányú bazaltvonulat, a Szilvás-kő számtalan érdekességet rejt magában.
A hegy anyaga a pliocén időszakban keletkezett bazaltok, amelyek számtalan változatban fordulnak elő. Található itt oszlopos elválású, pados elválású és hajlott bazaltok is, ill. ezek kombinációi (bagó-kői bányák). A hegy alatt teljes hosszában kitermelték a miocén szeneket, de a bányavágatokat nem tömedékelték vissza, ezért a hegy szinte kettéhasadt. A változatos töréshálózat a hegy tetején vehető szemügyre, de a Szilvás-kő oldalában is találunk lövészárkokra hasonlító hosszanti formákat. A hasadékokban különleges mikroklíma figyelhető meg.
A csúcstól nem messze található az ún. mágneses kő, amely a nagy magnetit-tartalma miatt eltéríti az iránytű mutatóját. A Szilvás-kőről szép kilátás nyílik kelet felé, az Ózd-Pétervásárai-dombság vidékére.
A bárnai „kövek”: a festői helyen megbúvó kicsiny Bárna falu tágabb környezete számos kirándulási lehetőséget nyújt.
A falutól északta található az ún. Szer (Szér)-kő, amelyet az ún. Pétervásárai Homokkő épít fel, amelynek a különféle lepusztulásformái (padok, „bucik”) szépen tanulmányozhatók a Szer-kő környékén.
Nagyobb gyaloglással érhető el a szilaspogonyi Kis-kő, amely oldalában egy ritkaságszámba menő lávacsatorna-barlang tanulmányozható.
A környék legmagasabb csúcsa a Nagy-kő, amely tetején a páholyszerűen lebányászott bazaltok mellől a környék legcsodálatosabb kilátásában lehet részünk.
Pécs-kő: méltóságteljesen magasodik Salgótarján fölé a bazaltlávából és tufából álló Pécs-kő, amelyről csodálatos panoráma nyílik a városra és környékére. A hegyen régen bazaltbányászat folyt, amely a bazalt különféle változatait tárta fel.
Meddőhányók: Salgótarján körül már a 19. század közepén megindult a szénbányászat, ill. az erre alapozott nehézipar is. Ezek a folyamatok jelentős változásokat okoztak a tájban. Az egyik legszembetűnőbbek a tájban az ún. meddőhányók, amelyek természetes hegyekhez hasonlítanak. Oldalukat kikezdték a külső erők, ill. az illegális „bányászok” is. Számos helyen lakótelep épült ezekre a hányókra, amelyek kiszáradt felszínén szabadon garázdálkodik a szél, s hordja a veszélyes anyagokkal terhelt port.
A túra résztvevői: Farkas-Csamangó Réka, Litkei Zsuzsanna, Kegyes László Levente, Tóth Ferenc, Páll Dávid Gergely, Veres Zsolt (Olaj)
